Névnap

Ma 2017. december 14., csütörtök, Szilárda napja van. Holnap Valér napja lesz.

Eseménynaptár

A naptárban fehér keretben szereplő napok jelölik az eseményeket
december
H K Sz Cs P Sz V
27 28 29 30 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hírlevél

Oldal ajánlás

Újpest Kártya

Újpest Kártya

Ismerje meg!

Széll Kálmán Terv: intézkedések az államadósság csökkentésére

Ki olvas minket?

Oldalainkat 41 vendég böngészi
Semmelweis napi ünnepség Nyomtatás E-mail
2009. június 26.

Idén is átadták az Újpest Egészségéért Díjakat a Semmelweis napi ünnepségen.

Az elismeréseket Nagy István alpolgármester adta át, aki a köszönet hangján szólt az egészségügyben dolgozókhoz, rámutatva, hogy minden idők legnehezebb időszakát éli meg az ágazat.

A méltóságteljes ünnepen Dlabig Pálné vezető védőnő, Erdei Zsuzsanna házi gyermekorvos, Fonódi Tünde kórházi ápolási igazgatóság főelőadója, Löffler Ferencné vezetőasszisztens, Neumann Tibor belgyógyász főorvos és Vrábel Gyuláné a SZEI leltárellenőre vehettá át a díjakat.

 

 

 

Nagy István alpolgármester, országgyűlési képviselő ünnepi köszöntőjét teljes terjedelemben közöljük.
 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!


Újpest Önkormányzata nevében szeretettel köszöntöm Önöket a Semmelweis nap alkalmából rendezett ünnepségünkön. Egyúttal megköszönöm, hogy ismét elfogadták a meghívásunkat! Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm az egészségügyi és szociális intézmények és a bölcsődék munkatársait, hiszen Róluk, áldozattal és alázattal végzett munkájáról szól ez a mai alkalom.

A mai magyar közéletre gondolva szinte csak kényes és kellemetlen témák jutnak az ember eszébe, ezek közül mégis - egy jó orrhosszal – közös ügyünk, az egészségügy szerzi meg az első helyet. Azt mondják, amikor az ember egy kényes témába fog bele, célszerű a kályhától elindulnia. Ezért a mai mondandómat igencsak az alapoktól kell elkezdenem:.

Mi a kórház?

Nos, egy régi katonai szabályzat - 1867-ből való - a maga mindent magyarázó modorában így válaszol erre a kérdésre:

„Azon hely, mely az államtól a legjótékonyabb gondoskodással a betegek gyógyítására van rendelve, s azért is a szükséges orvosokkal, a legnagyobb kényelemmel láttatott el.”  

Tisztelt hölgyeim és uraim!
A folyosók, és a kórtermek felől nézve, az orvosok, a szakdolgozók és a betegek panaszait hallgatva a kórház és a rendelőintézet alatt az utóbbi években, évtizedekben bizony egészen mást értettünk. Vajon hogyan válaszolnánk erre a kérdésre ma:

„Azon hely, ahol hivatásukat szerető, lelkiismeretesen, erejüket megfeszítve dolgozó, ám méltatlan munkakörülmények közt, ezernyi kényelmetlenséggel vesződő emberek küzdenek a betegek gyógyulásáért, úgy, hogy míg egyik kezükkel a reájuk bízott betegeket gondozzák, a másikkal az épület gerendáit tartják, elkerülendő, hogy a tető az ő fejükre, valamint a betegekére omoljék.”

Így aztán nem lenne csoda, ha a kimerítő ügyeletek után -- az amúgy egyre megfizethetetlenebb gyógyszerekhez hasonlóan - az orvosokra és nővérekre lenne ráírva, hogy használat előtt felrázandó.


Ezekre az állapotokra jellemző az a régi vicc is, amiben a nővérke megkérdezte az orvost, hogy mit tegyen, mert az egyik beteg miatt nem tudnak aludni a többiek.
-    Hát, adjon neki nyugtatót! - hangzott a válasz.
-    De doktor úr! Nem kaphat a betegsége miatt.
-    Akkor adjon a többi betegnek!

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, lassan már ott tartunk, hogy az egész országban mindenkinek nyugtatót kellene adni ahhoz, hogy elviselje az egészségügyben tapasztalható állapotokat.

Nem véletlenül! Hiszen a magyar egészségügy helyzete korunk állatorvosi lova. Megtalálható benne az országot megbetegítő szinte összes kórság.

A kórlapon, a betegségek listáján mindjárt az első a pénzhiány. Ez az, ami mindannyiunk számára a legszembeszökőbb, ha betesszük a lábunkat egy rendelőintézetbe, vagy – ne adj Isten – egy kórházba. És ez az, aminek a legsúlyosabb szövődményei, hosszú távú mellékhatásai vannak.

Az önmagát válságkezelőnek mondó Gyurcsány - Bajnai kormány az egészségügyben – hasonlóan az élet más területeihez – nem kezeli, hanem tovább mélyíti a válságot. Az ezer sebből vérző területen a további megszorítások lélegeztető gépre kárhoztatják a magyar egészségügyet.
A betegeket, az egészségügyi dolgozókat egyaránt sújtó intézkedések után újabb forráskivonást hajt végre a válságmélyítő szocialista kormány. Az ellátás színvonalának további romlása elé nézünk, ami a betegeket, és az egészségügyi ellátásra szorulókat hozza még nehezebb helyzetbe.

Egyre nehezebb helyzetbe kerül a jövő nemzedéke is. Sajnos igen kevés, és egyre kevesebb fiatallal találkozhatunk ezen a pályán.  Feltűnően magas azok száma, akik külföldön kezdik gyakorolni a szakmát, mert szembesülnek azzal, hogy orvosként, ápolóként itthon nem tudnak boldogulni, nem tudják a családjukat eltartani, nem tudnak a lehetetlen feltételek miatt megfelelően gyógyítani.

Ez, kedves barátaim, ma még csak az egészségügyben dolgozók problémája. Viszont néhány év múlva már valamennyiünké lesz. Ugyanis előbb-utóbb azok is, akik most még kiváló egészségnek örvendenek, és csak legyintenek a gondokra, a legkiszolgáltatottabb helyzetükben fogják megtapasztalni, hogy nagy a baj: a jelenlegi kezelőorvosa nyugdíjba ment, nem lesz, aki gyógyítsa.


Ki kell mondanunk: nem folytatható tovább az egészségügy, az egészségügyi és a szociális területen dolgozók megsarcolása.

Most, amikor köszönetet mondunk áldozatvállalásukért, nem feledkezhetünk meg erről.  Mi több, - és ez nem ünneprontás - figyelmeztetnünk kell!
 
A bérek és bérfejlesztések, a túlóradíjak további megkurtítása, sőt elvonása, az étkezési hozzájárulás megadóztatása beláthatatlan következményekkel jár majd az eddigi megszorításokat követően. A kormányzat az egészségügyi alkalmazottakat a közszféra többi dolgozójához hasonlóan sújtotta a 13. havi fizetés elvonásával. Mindenki a saját bőrén érezheti, milyen nehézséget jelent már ma is az emelkedő közüzemi díjak, a megnövekedett törlesztőrészletek, és az egy hét múlva bekövetkező ÁFA emelkedés miatti árak megfizetése.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sajnos az egészségügyet nem csak a pénzhiány betegítette meg, hanem a bizonytalanság is sorvasztja. Ma Magyarországon a bizonytalanság akkor nehézkedik ránk teljes súlyával, amikor amúgy is a legkiszolgáltatottabbak vagyunk: amikor megrendül az egészségünk, esetleg kórházi ápolásra szorulunk. Tudjuk mindannyian, akik csak látogatóban fordulunk meg valamelyik egészségügyi intézményben, hogy az orvosok tömegesen hagyják el a pályát, az ápolók menekülnek, a műszerek elavultak, gyógyszerre, kötszerre, anyagra, … és még sorolhatnám, mire nem jut pénz, és csupán a hűséges dolgozók lelkiismerete tartja működésben a rendszert.

Mi lehet a megoldás?

Talán néhányan Önök közül hallottak már Mátyás király fennmaradt életelixírjének receptjéről, amely egyszerűen kikeverhető, ha a szükséges alapanyagok a rendelkezésünkre állnak. Ez a szer – állítólag – csodákra képes.
 
Véleményem szerint jobban járunk, ha az egészségügy problémáinak orvoslásakor nem valami csodaszerre hagyatkozunk, hanem megpróbálunk más megoldást választani, mert a csoda kiszámíthatatlan. Vagy bekövetkezik, vagy nem.
Ezért, aki a csodára vár - mint ahogy szemlátomást a kormány teszi -, az a bizonytalanra alapoz. Aki pedig a bizonytalanra épít, az nem bízik önmagában, nem bízik saját erejében, nem bízik abban, hogy a dolgok kitartó munkával jobbra fordulhatnak.

Mivel az egészségügy az egyetlen hely, ahol a kétségbeejtő helyzet társadalmi rangra és anyagi helyzetre való tekintet nélkül valamennyiünket egyformán sújtja, ezért meggyőződésem, hogy csak közös akarattal, összefogással, a bizalmatlanság, bizonytalanság felszámolásával képzelhetjük el a katasztrofális helyzetből való kilábalást.

Összefogásra, a dolgozók és az ellátottak hatékonyabb érdekvédelmére van szükség. S ugyanez várható el az egészségügyi intézmények vezetőitől, sőt a fenntartótól is. Közös a gond, közösen kell gondolkodnunk a megoldáson is.

És persze – ezért vagyunk ma itt és most együtt - közösen kell elismerésben részesíteni azokat, akik a mostoha körülményekkel dacolva átlagon felül teljesítenek.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az előbb elmondottak szerint nincs sok okunk az ünneplésre. Ugyanakkor a megszorítások sújtotta egészségügyben minden tiszteletet, fokozott megbecsülést érdemelnek azok a dolgozók - a bölcsődei dadusoktól a főorvosokig –, akik dacolnak a nehéz körülményekkel, mi több, az egzisztenciájukat is érzékenyen érintő helyzetben  végzik munkájukat nap mint nap a bölcsődékben, a szociális intézményekben, az orvosi rendelőkben, a kórházakban.

Ezért is tartom fontosnak - jelképesnek -, hogy Újpesten, Semmelweis Ignác születésének napján lassan egy évtizede együtt  részesíthetjük elismerésben az ágazat különböző területein kimagasló teljesítményt nyújtókat.

Ennek jegyében köszöntöm a Károlyi Sándor Kórház Rendelőintézet, a Szociális és Egészségügyi Intézmény és az Újpesti Önkormányzati Bölcsődék Intézménye jelenlévő dolgozóit.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindannyiunkat különböző eszmények vezetnek az életünk ösvényein – van, akit a hit, van, akit a harmónia keresése, és van, akit haszon, a pénz, a hatalom. Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindannyiuknak - valamennyiünk nevében -, amiért önöket a hivatástudat vezérli. Köszönjük az állhatatosságukat, és azt, hogy a nehéz körülmények, a sokasodó feladatok láttán sem fordítottak hátat nekünk, nem akasztották fogasra a köpenyüket, és mellettünk, velünk maradtak.

És végül köszönöm, hogy velem együtt még mindig töretlenül hisznek abban, hogy van más lehetőség, és létezik kiút a reménytelennek tűnő helyzetből.


Végezetül ennek jegyében Semmelweiss Ignác szavait ajánlom figyelmükbe:

,,Ha visszatekintek a múltba, akkor a fájó érzést, amely elfog, csak egy boldogabb jövőbe vetett pillantással tudom elmulasztani. Egy olyan jövőbe, amelyben az ember az embertársai életéért folytatott harcban nem áll egyedül, amelyben az ember és társadalom tevékenyen segítik egymást. ,,


Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

Már nem lehet hozzászólni a cikkhez.