Névnap

Ma 2017. november 23., csütörtök, Kelemen és Klementina napja van. Holnap Emma napja lesz.

Eseménynaptár

A naptárban fehér keretben szereplő napok jelölik az eseményeket
november
H K Sz Cs P Sz V
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Hírlevél

Oldal ajánlás

Újpest Kártya

Újpest Kártya

Ismerje meg!

Széll Kálmán Terv: intézkedések az államadósság csökkentésére

Ki olvas minket?

Oldalainkat 20 vendég böngészi
Az árulónak ne bocsáss meg soha! Az árulónak ne irgalmazz. Nyomtatás E-mail
2010. február 28.

 

Wintermantel Zsolt beszéde a Kommunizmus Áldozatainak emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Emlékezők! Rákospalotai és újpesti barátaim!

Cicerónak van egy mondása, mely szerint, ha nem tudnánk, mi volt születésünk előtt, olyan volna, mintha mindig gyermekek lennénk. Azt hiszem, ez arra figyelmeztet minket, hogy védtelenek volnánk a sorssal szemben, ha nem lennénk felvértezve az idősebb nemzedékek tapasztalataival. Aligha lehet elképzelni esendőbb és kiszolgáltatottabb nemzetet annál, mely nem ismeri saját múltját, történelmét.

Bizonyára emlékeznek, hogy immáron húsz évvel ezelőtt, amikor Magyarországon az ateista rezsim, közösségromboló politikája csődöt mondott és elemeire hullott a rendszer, olyan lehetőség kínálkozott, amire egyetlen helyes válasz volt: ,,most rajtunk a sor". Így indultak újra hazánkban is a szalézi intézmények, plébániák. Így élesztették újjá és erősítik meg egy jobb, boldogabb Magyarország közösségi értékrendjét.

Hölgyeim és uraim!

Mindannyian tudjuk, hogy sokan tagadták meg a nemzetet a kommunizmus hazug évei alatt. Márai így ír róluk a Füveskönyvében:
,,Az emberi perben, amikor csak lehet, felmentő ítéletet kell hozni. 
Csak akkor nem, ha a vádlottat lassan és hidegen kitervelt árulás bűnében találod bűnösnek. A gyilkosnak is hamarább bocsátani meg, mint az árulónak. A gyilkos legtöbbször indulatban cselekszik, s egész sorsával fizet érette. A gyilkos és az áldozat legtöbbször kötve vannak egymáshoz, valamilyen mély és érthetetlen törvény szerint. A gyilkos legtöbbször bitóra megy. De az áruló kezed szorongatja, az áruló szemedbe néz, terveid faggatja, veled sóhajt, nyög, fogadkozik. 

 

Az árulónak ne bocsáss meg soha. Az árulónak ne irgalmazz. Aki egyszer elárult - férfi vagy nő, mindegy -, annak számára nincs többé vizsga, mentség, feloldozás. Száműzzed életedből. Részvét nélkül nézzed sorsát. Közösségben és magánéletben ő az utolsó ember, nincs mentség számára."

  Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mire tanít minket, ennyi év után Ádám László sorsa és kiállása?
Leginkább arra, hogy az értékek dolgában nincs kompromisszum. A jó és a rossz, a hős és az áruló, a vértanú és gyilkosa, a szabadság és zsarnokság között nincs középen az igazság.

Mert mindig az értékválasztás biztonságától és bátorságától, az elszánástól, az igaz ügybe vetett hittől függ a sorsunk.

És pont ez az amit a XX. századi filozófiák megpróbáltak kiölni az emberekből. A XX. század oly sok kegyetlenséget, vért és barbárságot hozott Európára. Ekkor köszöntött be a relativizmus korszaka, amelynek talán legkönnyebben megadható meghatározása az, hogy a korábbi bizonyosságok megroppantak. Az emberek körében az a tévhit és gondolat terjedt el, hogy nem léteznek többé abszolútumok. Sem az idő, sem a tér, sem a jó, sem a rossz, sem a helyes értékek. A relativizmus eljövetelével a személyes felelősség filozófiáját teljes egészében kiszorították. Nem vált többé szükségessé az emberi személy felelősségének vizsgálata. Nem számított: ki mit cselekedett, mit gondol, mi a szándéka. Elegendő volt annak megállapítása, hogy hova tartozik, mely ország, vagy mely faj tagja, része, és azonnal életbe léphettek vele szemben az ember személyes felelősségének vizsgálata nélkül, a legbarbárabb állami erőszakszervezetek is. Az emberek kezdték egyre gyakrabban elhinni, hogy a világ nem az, aminek látszik. 

 

Az érzékszerveinkre nem hagyatkozhatunk. Nincs helyes, helytelen. Nincs igazságos és igazságtalan. Következésképpen az addig érvényes teljes erkölcsi szabályrendszer összeomlott.

Ezekben a sötét időkben volt szálka a hatalom szemében Ádám László, aki ezekben az időkben vállalta és vallotta meg hitét és magyarságát.

  Tisztelt Emlékezők!

Ha végigtekintünk a nemzetek, századok során kötött szövetségein, akkor azt látjuk, hogy a hosszan tartó együttműködések mellett előfordulnak rövidebb, alkalmi társulások is aszerint, hogy mely érték vagy érdek képviseletét tartják a leggyümölcsözőbbnek.

A magyarság történelme is leírható ilyen szövetségek láncolataként, de e láncolatban csak egy, csak egyetlen egy bizonyult olyan tartósnak, hogy a zivataros századok során se veszítsen erejéből.

A magyarság egész történelme során egyedül a kereszténységgel kötött olyan szövetséget, amelynek töretlen fennállását a mai napig ünnepelhetjük.

  Tisztelt hölgyeim és Uraim, miért fontos ez?

Azért, mert akinek erős hite volt és van, az mindig tudja ezt, bármilyen kísértésben is van. Az mindig tudja, mindig új élet lesz a vérből. És azt is tudja, hogy találkoztak ők már néhányszor: a gyermek, a szamár, a pásztor. Az alomban, a jászol mellett az élet elevent ellett. A csodát most is ők vigyázzák, leheletükkel állnak strázsát.

  Kedves Barátaim!

Hát álljunk együtt strázsát mi is, azoknak az emléke előtt, akik hittel küzdöttek egy embertelen világ ellen. Vigyázzuk együtt ezeket a csodáinkat. Mienk a csoda, de mienk a csoda megőrzésének a felelőssége is. Tudjunk legalább pillanatokra egyesülni a szabadság eszményében, ne felejtsünk, higgyünk együtt a csodában és álmodjunk együtt arról a jövőről, amit ez a csoda tesz újra és újra lehetővé.

A perzsa mitológia szerint miközben a jó szakadatlanul vívja állhatatos harcát, közben a rossz, a jó minden akciójára ellenakcióval válaszol. Ám csak annyit ér el, hogy a jó nem tud tökéletesen érvényesülni, és a világ folyásának minden mozzanatában belekeveredik valami rossz. De a jószándéktól vezetett embereket ez az elkerülhetetlen, fájdalmas, időnként lehangoló körülmény nem szabad, hogy elbizonytalanítsa. Nem veheti el a kedvünket a jó melletti döntéstől, s úgy érzem, hogy nem is mondhatok Önöknek többet, mint azt, hogy az e fölötti bizakodó derűvel készüljünk az előttünk álló nagy szellemi és történelmi küzdelemre, mely megadja a szellem igazi hivatását az előttünk álló feladatokra.

 

Ebben a jóra törekvő és változást akaró harcban van igazi szerepe az összetartó közösségeknek, az olyanoknak, mint a miénk.

  Itt az idő! Itt a mi időnk!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

 

Hozzászólások

 
0 #1 Hanyattka 2010-02-28 19:05
Tisztelt Wintermantel Úr!
Sajnos nem voltam jelen a megemlékezésen. Ezúton is köszönöm a szerkesztőknek, hogy legalább az Ön beszédét el tudom olvasni. Egyetértek a beszéd elemeivel és örülök, hogy van egy feltörekvő, fiatal politikusunk, aki végre nem mellébeszél, hanem kimondja, ami oly sok honfitársunknak is megfogalmazódot t a gondolataiban. Árulónak ne bocsáss meg soha! Ezt vallom én is, igen. Remélem a következő választás után helyére kerül minden becsületes ember és minden áruló is. Ki-ki a maga helyére.

Sok sikert és szavazatot kívánok Önnek!
 

Már nem lehet hozzászólni a cikkhez.