Névnap

Ma 2017. július 27., csütörtök, Olga és Liliána napja van. Holnap Szabolcs és Alina napja lesz.

Eseménynaptár

A naptárban fehér keretben szereplő napok jelölik az eseményeket
július
H K Sz Cs P Sz V
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Hírlevél

Oldal ajánlás

Újpest Kártya

Újpest Kártya

Ismerje meg!

Széll Kálmán Terv: intézkedések az államadósság csökkentésére

Ki olvas minket?

Oldalainkat 37 vendég böngészi
A reformközgazdász Nyomtatás E-mail
2008. július 07.

 

1986-ot írunk, nyolc éves vagyok. A nagyszüleim tízcsatornás, színes Videoton televízióján egy középkorú, szürke öltönyös, kopasz bácsit nézünk, aki hosszasan és unalmasan magyaráz valamit. A féltégla méretű és súlyú, ormótlan távkapcsoló sem segít: a két, fogható csatornából csak az egyiken van adás. Nincs mit tenni, nézzük.

Pár évvel később még mindig ez a bácsi magyaráz a tévében. Közben vágóképeket mutatnak, ahol a farukat földön vonszoló, dugig megrakott Dáciák araszolnak Hegyeshalom felé a Bécs melletti bevásárló központokból. 1988-at írunk, parabola-antennával már foghatók a német csatornák. Azokból ugyan egy kukkot sem értünk, de szebb a kép, és gyakrabban mosolyognak az emberek. Átkapcsolunk.

Hetedikes vagyok. A körülöttem zajló változásokból még keveset értek, de lassan megtanulom a kopasz bácsi nevét. A reformok szükségességéről beszél egy hosszú és unalmas parlamenti felszólalásban. Értően magyaráz, ismerősek a gesztusai, a mimikája. Látható, hogy komolyan aggódik.

Elsős gimnazista vagyok. Az irodalomtanárom sápadtan jön órára: az SZDSZ koalíciót kötött az MSZP-vel - mondja. Láthatóan ki van borulva, de nem értjük miért: a mi szemünkben mindig is annyira összeillettek. Ez valahogy így természetes. Otthon a harminc csatornás Philipsen az új kormánytagokat nézem. Feltűnik egy ismerős arc, aki a strukturális reformok fontosságáról beszél. Még mindig gondterhelten magyaráz, de úgy tűnik, tudja, mit kell tenni. Most is unalmas, de legalább már van videomagnónk - beteszem az Indiana Jones első részét.

 

Békesi László


Telnek múlnak az évek, a kopasz bácsit ritkábban látom, főleg későesti, beszélgetős műsorokban tűnik fel, ahol a reformok halaszthatatlanságáról beszél. A szöveg még a régi, de az öltönyei mintha jobbak lennének.

2008-at írunk. Az internet előtt ülök és Békesi László interjúját, olvasom, amiben a reformok szükségességéről beszél. Modernizációról, nyugati-jólétről magyaráz, és arról, hogy azt baloldali politikával nem lehet elérni. Az interjúhoz csatolt fényképek hátterében márvány kandalló, a falon antik képek lógnak. Úgy látszik, azért mégiscsak lehet. Neki legalábbis sikerült.

Azt mondja, hogy az ország elvesztegette a XXI. század első évtizedét, utána jönnek az unásig ismert frázisok: kiadáscsökkentés, adórendszer-átalakítás és persze strukturális reformok.

Nem olvasom végig, elkattintok. Úgyis tudom, mit mond, inkább rákeresek az életrajzára. Beszélt idegen nyelvek: német, orosz. Nyelvismeret foka: társalgási. És én még azt hittem, hogy a gazdasági élet nyelve az angol. Eltűnődöm, milyen nyelven olvasta a külföldi szakirodalmat az elmúlt pár évtizedben.

Visszamegyek még a cikkre, nekiveselkedem az olvasásnak, de egy mondatnál újra elakadok: "Egy kétharmados Fidesz-győzelem viszont mindennél rosszabb forgatókönyv lenne."

Na nem, kedves László - gondolom magamban. Nem. Épp ellenkezőleg: nálatok minden forgatókönyv jobb.
Egy picit ingerült leszek, de aztán elmosolyodom: legalább harminc év után hallottam tőle valami újat.


Lánczi Tamás írását  a Jobbklikk.hu blogról vettük át

 

 

Már nem lehet hozzászólni a cikkhez.