Névnap

Ma 2017. július 21., péntek, Dániel és Daniella napja van. Holnap Magdolna napja lesz.

Eseménynaptár

A naptárban fehér keretben szereplő napok jelölik az eseményeket
július
H K Sz Cs P Sz V
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Hírlevél

Oldal ajánlás

Újpest Kártya

Újpest Kártya

Ismerje meg!

Széll Kálmán Terv: intézkedések az államadósság csökkentésére

Ki olvas minket?

Oldalainkat 13 vendég böngészi
Budapestnek van jövője Nyomtatás E-mail
2008. július 19.

 

A címet olvasva talán sokan meglepődnek, és elsőre azt gondolják, a szerző valamilyen narkotikum hatása alatt állhat, vagy külföldön él, és már évtizedek óta nem járt a magyar fővárosban, esetleg a főváros vezetésének fizetett propagandistája.

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy egyik sem áll fenn, pusztán arról van szó, hogy úgy gondolom – és erre alapos okom van –, hogy igenis, éppen most mondhatjuk el, hogy Budapestnek megint van jövője. Budapest új korszak előtt áll.
Nem a jelenlegi fővárosi vezetés politikájának köszönhetően, hanem éppen annak ellenére, épp azzal szemben.
Hiszen kétségtelen, Budapest kapcsán ma sokkal inkább a csőd, sztrájk, járatritkítás, dugó, légszennyezés szavak keringenek a nyilvánosságban – és ezekről az ember általában nem a jövőre asszociál. A jövő fogalmát az emberek sokkal szívesebben társítják a siker képzetét és érzetét, az imént felsorolt szavak viszont egytől-egyig a kudarc szinonimái.

De éppen ezért érzem elérkezettnek az időt arra, hogy elkezdjünk végre Budapest jövőjéről beszélni. Mindenki látja, érzi, tapasztalja minden áldott nap, hogy a főváros elmúlt 18 éve kudarctörténet. Ez már mindannyiunknak a könyökén jön ki, akik a fővárosban élünk. De éppen ez nyitja meg számunkra a jövő lehetőségét.
Éppen az a tény adhatja vissza a reményt Budapest számára, hogy immár mindannyian egyetértünk abban, hogy ez egy kudarctörténet, amit le kell zárni, és ami helyett újat kell kezdeni. Új politikával, új célokkal, és új vezetéssel.
Amíg a „Világvárost építünk” propaganda délibábjától sokan nem látták, merre tart Budapest „fejlődése”, addig nem volt esélye a változásnak, vagyis a jövőnek.

Emlékszem, még 2002 kora őszén álldogáltam épp itt Újpesten a Tél utca és Pozsonyi utca sarkán a piros lámpánál. Egy 14-es villamos robogott el előttem körülbelül 8-kilométeres (!) sebességgel, mivel – a sínpálya állapota miatt – muszáj volt minden villamosnak lelassítania a vonal számos szakaszán. Így aztán bőven volt időm többször is elolvasni az éppen aktuális főpolgármesteri kampányszlogent, amely így szólt: Budapestnek tempó kell!

A szlogen bejött, ezt a körülbelül 8 km/h tempót, ezt a száguldást érte el a főváros fejlődése, de sok tekintetben ezt is hátrafelé. Csakhogy közben a világ más irányba, és más tempóban változik körülöttünk. A világ nagyvárosai, a valódi világvárosok más tempóval fejlődnek és robognak el mellettünk. Prága, Pozsony, sőt, már Bukarest is előttünk jár.
Persze, bizonyos tekintetben igaz, hogy Budapest bekerülhetne a Guiness-rekordok könyvébe, hiszen itt épül a világ legdrágább és egyben legrövidebb metrója, de ma  már minden budapesti tudja, hogy ezek negatív rekordok, amelyekre nem lehet büszkének lenni.
Ma már széltében-hosszában arról beszélnek a budapestiek, hogy abból a közel 600 milliárd forintból, amit a budapesti adófizetők pénzéből elkölt a főváros a 4-es metróra, legalább tíz Duna-hidat lehetne megépíteni.
Ma már azonban azt is tudja Budapest, hogy ez már a múlt, és azzal, hogy ezt ma már mindenki látja, megnyílt a lehetőség a fordulatra, megnyílt a jövő felé vezet út. A világváros sztori látványosan összeomlott, ami sajnálatos, mert sokba került az embereknek, de legalább vége lett, és Budapest új történetet kezdhet.

Legalább ilyen fontos, hogy az elmúlt időszak eseményei, a sűrűsödő BKV sztrájkok egyben azt is megmutatják, hogy végre rátapintottunk a bajok elevenére. Végre láthatóvá vált a fő probléma.
Nem véletlenül említettem példaként a 14-es villamost és a metrót. Hiszen nem véletlen az sem, hogy nem a Budapesti Értéktőzsde vagy a Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársai sztrájkolnak, hanem a Budapesti Közlekedési Vállalat dolgozói.  

Politikusként és közlekedésmérnökként egyaránt különösen reménykeltőnek látom ebben a válságos helyzetben, hogy Budapest végre szembesül az igazsággal: a magyar főváros számára a közlekedés, ezen belül is a közösségi közlekedés a sikeres jövő kulcsa, ahogy minden nagyváros számára a világon. A nagyvárosi élet minőségének legdöntőbb tényezője a közlekedés. Amelyik nagyváros jól oldja meg, az fejlődik, amelyik nem, az lemarad.
Egy sztrájk természetesen sohasem jó, sem annak, aki sztrájkol, sem azoknak, akiknek nehezíti az életét. Egy nagyvárosban a közösségi közlekedést biztosító vállalat sztrájkja különösen nem jó, de amikor egy nagyváros csődközelbe kerül, olyan vészreakció, mint a beteg szervezet esetében a láz. Mindenképpen azt bizonyítja, hogy maga a város akarja a változást, és azt is, hogy a város, mint érző és gondolkodó lény, maga is világosan érzi már, hol és mi fáj neki leginkább, hol kell elsősorban és gyökeresen változtatni, új szemléletet, új politikát, új megoldásokat alkalmazni.
Ami még inkább reménykeltő lehet Budapest számára, hogy a fővárosban rengeteg szellemi energia, újító gondolat, ötlet, tenniakarás feszül. Ha a régi politikát, a régi és kiégett politikusokkal együtt sikerül leváltani végre – fővárosi és helyi szinteken egyaránt –, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy Budapest hirtelen megrázza magát és hasonlóan lenyűgöző fejlődésen megy majd keresztül, mint annakidején, Óbuda, Buda és Pest egyesülés után.

Jó példa erre a VEKE (Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület – www.veke.hu) egyre hatékonyabb működése, vagy az interneten zajló viták, fórumok. Az index.hu lapjain régóta nyomon követhető, hogy a főváros közlekedésének megújítására mekkora szellemi energia áll készenlétben, vár tettre készen.
Hadd idézzek itt néhány mondatot az itt megjelent írások egyikéből, amely pontosan összefoglalja, milyen szemléletbeli változásra van szükség Budapest közlekedésének, és városfejlesztésének tervezésében.

„Pedig a 20. század második fele a magánautó térhódításáról szólt. Az átlagpolgár autótulajdonos. Egy fejlett nyugati városban naponta eldönti, hogy az adott úticélhoz, célokhoz a kocsiját választja, vagy legalább részben a közösségi közlekedést. Ha túl sokan választják az autót, megfullad a város. Ilyen egyszerű. Ezért ma a közösségi közlekedés dolga, hogy versenyezzen az autótulajdonos utasért. Ez a feladat eltér az ötven évvel ezelőttitől. Akkor az volt a cél, hogy az adott embertömeget elszállítsák. Még egy alapvető különbség van: nagyon sokan költöztek, költöznek ki a városból. És egy harmadik, egyre jobban élünk, egyre igényesebbek, kényelmesebbek vagyunk.”
(Tevan István: Miért nem fogok Demszky Gáborra szavazni )

A főváros évtizedek óta azért vergődik, mert egy elavult politika következtében a közlekedés fojtogatja, a szó legszorosabb és összes átvitt értelmében egyaránt. Ha ettől a fojtogatástól sikerül megszabadítani, Budapest végre olyan dinamikus fejlődésnek indulhat, amelynek révén nemcsak Magyarország, hanem az egész régió fővárosává válhat. Budapest képes erre, a budapestieknek jár ez a siker, Budapestnek van jövője.  


(A cikk szerzője Wintermantel Zsolt az újpesti Fidesz frakcióvezetője, a fővárosi Fidesz közlekedési szakpolitikusa)

 

Már nem lehet hozzászólni a cikkhez.