Névnap

Ma 2017. november 25., szombat, Katalin napja van. Holnap Virág napja lesz.

Eseménynaptár

A naptárban fehér keretben szereplő napok jelölik az eseményeket
november
H K Sz Cs P Sz V
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Hírlevél

Oldal ajánlás

Újpest Kártya

Újpest Kártya

Ismerje meg!

Széll Kálmán Terv: intézkedések az államadósság csökkentésére

Ki olvas minket?

Oldalainkat 80 vendég böngészi
Nincs bocsánat Nyomtatás E-mail
2014. május 19.

 

Elképzelem Biszku Bélát a börtönben, ölében Hamvas Béla Karneválja, a fülén a fotókról jól ismert márkás fejhallgató, amelyen keresztül előbb Syriust, aztán Taurust hallgat. Béla bácsi fintorog: a dzsesszrock és a rock is szörnyen szól, talán orsós vagy kazettás magnóval rögzítették valamelyik budapesti koncerten, a felvétel recseg-ropog.

 

Orszáczky „Jackie” Miklósék és Radics Béláék finoman szólva sem voltak a hanglemezgyár kegyeltjei: elfajzott zenéről, rendszeridegen zenészekről volt szó. A kilencvenvalahány éves Béla bácsi hamar elunja magát, Hamvast nehéz olvasni, a Syrius nem elég slágeres. Feláll, s egy nagy vörös krétával ezt karcolja a falra: „Tudod, hogy nincs bocsánat, / hiába hát a bánat. / Légy, ami lennél: férfi. / A fű kinő utánad.” Ennyit ír, nem többet, csak az első versszak érinti őt József Attila megrendítő vallomásából. A többi, az önvád, az öngyűlölet nem jellemzője ennek az emberfajtának, Biszku elvtárs még önkritikát is régen gyakorolt… Az egész szürreális úgy, ahogy van: Béla bácsi egyelőre szabadlábon várja a másodfokú döntést, természetesen nem kért, s nem is kér bocsánatot, nem azért, mert erre nincs, hanem mert nem szoktak, nem is kényszerítette őket senki sem. Férfiasan hallgat, aztán a „fű kinő”, mi meg elfeledjük.

 

Sohasem gondoltam, hogy valaha leírom ugyanabban a publicisztikában Biszku és József Attila nevét, Hamvas Béláról vagy a Syriusról, Radics Béláról nem is beszélve. Megtörtént. Most, hogy Biszku bácsira, és még inkább a soha el nem ítélt, felelősségre nem vont kommunistákra, pribékekre és spiclikre, keretlegényekből lett ávós „szakmunkásokra” gondolok, akkor ezek a művészek jutnak eszembe. A kertész-raktáros, B-listás Hamvas, a Tűrt és Tiltott mocsarának alkoholgőzében elpusztult Gitárkirály (Radics), a Széttört álmairól híres (vagyis hogy éppen nem híres), Ausztráliáig üldözött Syrius zenekar. Hányan vannak? Már a tönkretett művészeket is lehetetlenség lenne felsorolni, nemhogy az összes áldozatot. Csak a nevük listázása – egyszer már összeírták őket – is kitenne egy egész könyvet. Tőlük ki kért bocsánatot?

 

Ki kért elnézést kora ködlovagjától (Krúdyék nemzedékére gondolva már a ködlovaggá ütés is óriási elismerés), a közveszélyes munkakerülőnek minősített Hajnóczy Pétertől? A rendszeresen zaklatott írótól, aki halálra itta magát, s talán sohasem nyeri el megérdemelt helyét a magyar irodalmi kánonban? S az ’56 után elővett, megtört, megfigyelt Örkénytől, meg a többi neves vagy ismeretlen áldozattól? Karády Katalintól, Márai Sándortól és a többi „emigránstól” ki kért? Akik csak megtörve, félbetörve élhettek kívül e hazán. Ki kért bocsánatot a letépett körmökért, a meg nem született versekért, az alkoholba fulladt bánatért, a keretbe, kalodába zárt álmokért? Ki kért bocsánatot a kitelepített, megalázott, kifosztott emberektől?

 

S még tovább: ki kért elnézést az ellopott jövőért? Ki kért elnézést a felemás rendszerváltásért? A társadalom által nem kívánt kompromisszumért, megegyezésért? Ki kért elnézést tőlünk azért, hogy a színfalak mögött történt kézfogások miatt még mindig őket kell látnunk, az igazság bajnokaivá vedlett egykori kádereket? S az ő fárasztó, unalmas, végtelen bohózatukat: Szántódon, Harkányban, az utcán, a Városligetben és a Parlamentben… Ki kért elnézést azért, hogy a kedvező talajt kialakítva, a vidám barakkot felépítve a nyakunkra szabadították a pálfordulók és olcsójánosok egész seregét?

 

Biszkut első fokon elítélték, talán megéli a másodfokú döntést, s talán ott sem mentik fel. Talán, talán, talán. S hol vannak a többiek? Akik a kő alatt lapulnak, vagy éppen egy jókora szikla tetején ágaskodva nagy európainak vagy nagy magyarnak öltözve harsogják hazugságaikat? Ki veszi elő az önként jelentkező ügynököket, akik börtön helyett díjakat, kitüntetéseket kaptak az elmúlt évtizedekben? A megünnepelt árulókat, akik élvezettel tették tönkre náluk tehetségesebb, érdemesebb pályatársaik életét…

 

Itt vannak köztünk ezek a régi jó elvtársak, itt, ott és amott, mindenhol. Márkás holmira cserélték az úttörőnyakkendőt, formatervezett mobilra a párttagkönyvet. Átmentették magukat, mi pedig végignéztük. Összekeveredett itt minden, s itt van nekünk Biszku, meg az egymásra mutogatás, és semmi más.

 

Ettől függetlenül Béla bácsi jó szolgálatot tehet most mindenkinek. Elégtételt szolgáltat a hősöknek, a halottaknak, az elnémítottaknak és megvédi régi-új harcostársait. Tiszteljétek Biszkut, szeressétek! Helyettetek ül ez a kopasz bácsi a vádlottak padján. Elviszi a balhét – a jó kommunista. Erre megtanították. Megtanítottátok. Nagy a huzat – mondta Béla bácsi. Hát persze: itt lebeg közöttünk a szocializmus szelleme.

 

(Mező Gábor - magyarhirlap.hu)

 

Szóljon hozzá!

A hozzászólásokat moderáljuk ezért kis késéssel jelennek meg az oldalon. Kérjük, kerülje a másokat sértő, személyeskedő, bántó, trágár stílusú kommentelést! Hozzászólása elküldése előtt ne felejtse el beírni az ellenőrző kódot. Amennyiben nem olvasható kódsort kapott, a frissítés feliratra kattintva kérhet új kódot.


Biztonsági kód
Frissítés