Névnap

Ma 2017. november 25., szombat, Katalin napja van. Holnap Virág napja lesz.

Eseménynaptár

A naptárban fehér keretben szereplő napok jelölik az eseményeket
november
H K Sz Cs P Sz V
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Hírlevél

Oldal ajánlás

Újpest Kártya

Újpest Kártya

Ismerje meg!

Széll Kálmán Terv: intézkedések az államadósság csökkentésére

Ki olvas minket?

Oldalainkat 71 vendég böngészi
Nincsen homok tövis nélkül? Nyomtatás E-mail
2008. július 20.

Óriási értetlenséggel fogadják a Káposztásmegyer új építésű részén lakók, hogy a városban terjedő pletykák szerint beruházók újabb 1200 lakás építését tervezik, a már amúgy is zsúfolt területen.  Nem értik mitől ilyen magabiztos a beruházó, hogy az intézményi zöld területen készít új beépítési terveket, hogy bölcsőde, óvoda és nagy zöldterületet igénylő közösségi terek helyett, nagyárnyú lakásépítést készít elő. Miközben a beruházók hatalmas nyereséggel értékesítik a lakásaikat, a közszolgáltatások és az életminőség egyre több kívánnivalót hagy maga után.
A jórészt fiatal, legtöbb esetben gyermekes családok, azért választották lakóhelyül a Káposztásmegyeren létrejött új építésű lakónegyedet, hogy a külváros előnyeiért, a csendért, a sok zöldért, a nyugalmért ne kelljen lemondaniuk a belváros, a munkahelyük közelségéről.

 

Hogyan válhatott lehetségessé, hogy átfogó koncepció hiányában, a nagyarányú, több éve tartó építkezések csak a beruházónak jelent sikertörténetet? A legtöbb ideköltöző szeret itt élni, a lakások minőségével elégedett, de amikor kilép a háza ajtaján, egyre több problémával kénytelen szembesülni.
Káposztásmegyer eredeti lakótelepeit (Káposztásmegyer I., Káposztásmegyer II.) a nyolcvanas években építették, és a sokszor mente közben is változó koncepció eredményeképpen, a lakások elkészülte után, a közszolgáltatások, a közösségi létesítmények, csak késve és nagy hiányosságokkal készültek le. A közlekedés mindig is Káposztásmegyer kulcskérdései közé tartozott, több ezren költöztek ide azzal az ígérttel, hogy hamarosan metróval juthatnak el a város többi részébe. A metró persze azóta sem épült meg, és a hiányosságok, és rosszul tervezett terek miatt vált a lakótelep alvóvárossá, ahová csak aludni járnak haza az itt lakók.
A térség fejlesztése lehetőséget kínált arra, hogy Káposztásmegyer kitörjön az alvóváros szerepköréből, és valódi városias hangulatot kaphasson, közösségi szolgáltatásokkal és terekkel, de úgy tűnik ez a lehetőség ismét elúszik, hacsak az épülőfélben lévő ötcsillagos ramada szállót nem tekintjük közösségi térnek.

A befektetői szándékok világosak: a rendelkezésre álló területen minél több, könnyen és gyorsan értékesíthető lakást építeni. A beköltözők szándékai is könnyen kitalálhatók: emberi léptékű, fejlett szolgáltatásokat kínáló lazán városias mégis nyugodt környéken szeretnének élni. Az érdekek összehangolása és a közszolgálatásók biztosítása, pedig az önkormányzat feladata lenne, de néha úgy tűnik, mintha az önkormányzat nem számolna azzal, hogy százával költöznek be új családok a terültre, miközben az infrastruktúra a korábbi szinte maradt.

Mivel majd minden beköltöző fiatal gyerekes család, az első neuralgikus pont a gyerek ellátások kérdése. A védőnői hálózat bővítése elkerülhetetlen, mert a törvény szabályozza, hogy egy védőnői körzetben hány gyermek lehet, de az igazán komoly probléma a bölcsődei férőhelyek számában jelentkezik. Ha a közösség érdekének tekintjük, hogy fiatal, jól szituált, gyermekes családok költözzenek Újpestre, akkor bizony a bölcsődei, majd az óvodai és iskolai férőhelyeket is biztosítani kell, és nem lehet a pénzhiányra hivatkozva magára hagyni ezeket a családokat. Sőt jól bevált példákra támaszkodva, nem ördögtől való dolog, hogy a beruházók, a nyereségükből valamennyit forgassanak vissza közösségi létesítmények építésébe is. A helyiek lemondása szerint a területen igen kevés a közösségi szolgáltatást nyújtó cégek száma is, nincs a közelben posta, bevásárlási lehetőség, kávéház, étterem, játszótér, egyszóval azok a lehetőségek hiányoznak, amelyek révén ügyes bajos dolgaikat helyben elintézhetnék, vagy egy szombat délután gyermekes programot szervezhetnének saját lakóhelyük környezetében. Mivel ilyen lehetőségek többnyire nincsenek ezért a legapróbb dolog miatt is kocsiba kell ülniük, ezzel pedig az amúgy is jelentős gépkocsiforgalom növekszik tovább. Sajnos a városrész tömegközlekedési szempontból megrekedt a nyolcvanas évek végén, a járatszervezés, még mindig változatlanul az akkori igényeknek kíván megfelelni. A BKV a hálózat áttervezésével tudna a terület igényeinek jobban megfelelő tömegközlekedést működtetni, ugyanakkor a BKV jelenlegi állapotában, nem tűnik képesnek arra hogy ezen kihívásoknak megfeleljen. A fővárosi koalíció szándékaiból arra lehet következtetni, hogy egyáltalán nem akarják megépíteni a metró káposztásmegyeri szakaszát, és naiv az az elgondolás, hogy ez perrel kikényszeríthető.

Ezért marad a növekvő gépkocsiforgalom, az állandósuló dugók, növekvő zaj és porszennyezés és az áldatlan parkolási helyzet.
Az itt lakók nem tudják elképzelni, hogy hová fajul a helyzet, ha újabb 1200 lakást adnának át. Értetlenül állnak azelőtt, hogy az újpesti önkormányzat, homlokegyenest korábbi álláspontjával, valóban hozzájárulna, ahhoz, hogy újabb nagyszámú lakás épüljön. Elmondásuk szerint az önkormányzatnak először azt kellene kérnie, hogy  a beruházó építsen bölcsödét, óvodát és közösségi tereket, és majd azután lehet szó, újabb lakások építéséről. Ezzel lenne elérhető, hogy ne váljon az új terület alvóvárossá, és ne egy újabb lakóteleppel, hanem egy jól működő városrésszel gazdagodjon Újpest.

 

Már nem lehet hozzászólni a cikkhez.