Névnap

Ma 2017. szeptember 22., péntek, Móric napja van. Holnap Tekla és Líviusz napja lesz.

Eseménynaptár

A naptárban fehér keretben szereplő napok jelölik az eseményeket
szeptember
H K Sz Cs P Sz V
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Hírlevél

Oldal ajánlás

Újpest Kártya

Újpest Kártya

Ismerje meg!

Széll Kálmán Terv: intézkedések az államadósság csökkentésére

Ki olvas minket?

Oldalainkat 93 vendég böngészi
Újpest történelmi léptékkel - Estók János, Újpest díszpolgárának írása Nyomtatás E-mail
2010. augusztus 31.



Az idén ünnepeljük Újpest alapításának 170. évfordulóját. Szinte beleszédül az ember, ha végiggondolja, hogy a Duna hajdani árterének homokos földjén az 1830-as évek végén a semmiből formálódó kicsiny, néhány tucat ember lakta telepítvényes falu – Újpest – két emberöltő elteltével a 20. század elejére a történelmi Magyarország legnagyobb lélekszámú községévé lett.
Újpest a 19. századi Magyarország tőkés átalakulásának, polgárosodásának szülötte. Amíg jó néhány hajdan büszke szabad királyi város, rátarti mezőváros az új viszonyok között elsorvadt, addig Újpest és a hozzá hasonló ipari központok, például Lugos vagy Vajdahunyad a városok sorába emelkedett.
Újpest létrejötte és fölemelkedése egybeesik Magyarország történetének egyik legmozgalmasabb időszakával: a reformkor, illetve az 1867. évi kiegyezés követő évtizedekkel, utóbbit a boldog békeidők koraként emlegetünk máig. Már Újpest alapítására is rányomta bélyegét korának újfajta szellemisége.

A reformkor nagy nemzedéke, köztük Széchényi István gróf, Wesselényi Miklós báró, Batthyány Lajos gróf, Kossuth Lajos vagy Deák Ferenc, modern, polgári Magyarországot kívánt építeni. Az idén emlékezünk Széchenyi István gróf halálának 150. évfordulójára. Széchenyi szoros kapcsolatban állt a Károlyi családdal. Szűkebb baráti köréhez tartozott egy ideig Károlyi György gróf. Számos közös ügyben támaszkodott az 1840-ben Új-Megyer néven Újpest községet alapító Károlyi István grófra. Károlyi István maga is nagy összeggel járult hozzá a Magyar Tudós Társaság, azaz a Magyar Tudományos Akadémia létrehozásához, támogatta a mezőgazdaság fölemelkedését céljául kitűző Magyar Gazdasági Egyesületet, és ott volt a társasági élet föllendítését, a közös gondolkodás és cselekvés ügyét is szolgáló pesti lóversenyzés megszületésénél.
Széchenyit heves bírálatok érték azért, mert nagy programadó művében, a Hitelben kimondta: az emberi cselekvést a haszon reménye mozgatja. A nemes gróf természetesen nem az egyéni haszonszerzés gátlástalan lovagjait éltette, hanem azt vallotta, hogy az egyén boldogulása a köz javát is szolgálja adófizetése, önkéntes felajánlásai által. Mondhatnák sokan, hogy Széchenyi szárnyaló fantáziájú, javíthatatlan idealista volt. Talán első hallásra meglepő, de igaz: Újpest története azt bizonyítja, hogy nem volt az.


Az alapítás és a mindennapi élet Újpesten

A földesúr, Károlyi István gróf olyan kiváltságokkal fölruházott iparos-kereskedő telepítvényt hozott létre, amely egyszerre szolgálta a betelepülő népesség érdekeit és a gróf anyagi hasznát. Károlyi gróf jól tudta, hogy a gyenge minőségű föld bérbeadásánál még több hasznot remélhet akkor, ha engedményeket adva iparosokat és kereskedőket csábít a korábbi puszta földre. Károlyi István és utódai szigorúan be is szedték a bérleti díjat az egyre számosabb és egyre vagyonosabb újpesti polgártól.
Tudjuk ugyanakkor azt is, hogy a Károlyiak a befolyt pénzt nem csupán fölélték, hanem uradalmaik korszerűsítésére fordították, és példát mutattak a jótékonykodásból is. Több esetben adományoztak telket Újpest számára, templomot emeltek, alapítottak kórházat a betegek, menhelyet az elesettek számára. Fölkarolták a település közlekedésének fejlesztését, kultúrájának emelését is.
Villantsunk föl Újpest másfélszáz éves múltjából néhány jellemzőbb mozzanatot!



Károlyi István portréja. Pollák Zsigmond metszete (1881)


Az a siker, amelyet Újpest elért az alapítást követően a második világháborúig, az nem csupán olyan objektív – mondhatni, tárgyiasult – dolgoknak volt köszönhető, mint Pest-Buda közelsége vagy éppen a Dunának, mint vízi útnak és ipari vízforrásnak a megléte, hanem olyan szubjektív elemeknek is, mint az itt élő emberek kultúrája, mentalitása.
Újpest a szó legszebb értelmében befogadó település volt. Már az 1830–1840-es évektől fogva különböző nyelvű, felekezetű és kultúrájú emberek éltek itt. Magyarok, németek, szlovákok, cigányok; római katolikusok, izraeliták, reformátusok, evangélikusok, baptisták, görög katolikusok, görög keletiek és mások találták meg itt boldogulásukat. Az ország közeli vagy messzi tájairól ideérkező emberek magukkal hozták szokásaikat, munkakultúrájukat. Ez a sokszínűség jellemezte sokáig Újpestet.
A nagy tömegben betelepülők tettvágya, boldogulni akarása révén Újpest rohamosan – amerikai tempót idézve – növekedett. A statisztikai adatok tanúsága szerint, amíg 1832-ben a település lakossága mindösszesen 12 fő volt, addig 1910-ben már több mint 55 ezer! Hihetetlenül rövid idő alatt épült ki Újpest térszerkezete, meghatározó utcái, terei. A kis műhelyek legsikeresebbjei több száz munkást foglalkoztató korszerű gyárakká nőtték ki magukat. Újpest a 19. század végére, a 20. század elejére ipari központ lett. Vessünk most egy pillantást Újpest gyáriparára!
A kellő háziipari alap, a szórt manufaktúra hiánya miatt amúgy is hátránnyal induló magyarországi textilipar sokáig nem tudta fölvenni a versenyt az osztrák, cseh gyárakkal. Idővel mégis kiemelkedett például az óbudai Goldberger cég kékfestő és kartonnyomó üzeme. Újpesten pedig külföldi tőkével alapították meg az Első Osztrák Jutafonót és a Magyar Pamutfonó- és Szövőgyárat. Utóbbi a századvégen a Weiss család tulajdonába került, és Magyarország egyik legjelentősebb textilipari komplexumává lett.
Világviszonylatban is az elsők között épült ki a hazai villamossági ipar. A korszak csúcsiparágában, az elektrotechnikai iparban volt érdekelt a „Tungsram”. Az elektromos iparban elsők között induló, jelentős exportot lebonyolító Egyesült Villamossági és Izzólámpagyárban lázas kísérletek folytak a csekély hatásfokú szénszálas izzóknak volfrámszálasra cserélésére. Juszt Sándor és Hanaman Ferenc szabadalma alapján a gyár újpesti telepén 1906-ban megkezdték a volfrámszálas izzólámpák tömeges gyártását. A cég később bevezette a világhírre szert tevő „Tungsram” márkanevet.
A kémia és az orvostudomány gyors fejlődése tette lehetővé, hogy a magyarországi vegyészeti iparból korán kiemelkedjen a gyógyszeripar. Az újpesti Chinoin gyárat Kereszty György és Wolf Emil hozta létre 1912-ben. A Chinoin a rendszerváltást követően is talpon maradt, és a Sanofi-Aventis vállalatcsoport tagjaként a világ vezető gyógyszergyárainak sorában foglal helyet.

A város szakmunkásai már megjelenésükkel is azt sugározták, hogy ők képviselik a munkásság legképzettebb és legműveltebb rétegét. A kispolgárság alsó rétegéhez hasonló életmódjuk jelezte a fölemelkedés szándékát. Ugyanakkor a szervezett munkásságot is a szakmunkásság képviselte. Ők hozták létre és működtették az azonos szakmához tartozók szakegyleteit, majd a szakszervezeteket és a munkásotthonokat.
A szervezett munkások szabadidejüket szívesen töltötték egyleteikben olvasással, kórusokban énekelve, színjátszással és testedzéssel. Már 1869-ben megalakult az Újpesti Önképző Munkásegylet. Az összetartozás érzetét erősítették a vallásos tárgyú, védőszenteket ábrázoló képekkel díszített egyleti zászlók, a jelvények és a tablóképek. Később megjelentek a nemzetközi munkásmozgalom szimbólumai is. A magukat szocialistának valló munkások már nem a kispolgárság felé tájékozódtak, hanem a kizsákmányolás nélküli jobb világ eljövetelében reménykedtek. A nagyobb ipari központokban a századelőn tekintélyes szakszervezeti székházak, munkásotthonok emelkedtek, például Miskolcon, Kassán, Kolozsvárott, Nagyváradon és Újpesten.
A munkáscsaládok háztartási kiadásainak java része élelmiszerre és lakbérre ment el. Ahol mindkét házastárs dolgozott, ott el tudták látni családjukat élelemmel, ruhával és mindazzal, amire feltétlenül szükség volt. A munkásság szűkösen élt, de nem nyomortelepeken és nem ingyenlevesen. Az ipari munkásság általában nem remélhette, hogy saját tulajdonú házat vásárolhat.
Az újpesti munkások bérlakásai nem a többemeletes bérházakban voltak, hanem az utcafrontról hosszan hátranyúló, több családnak otthont adó földszintes házakban. Szűkös otthonaikba azért fogadtak be albérlőt vagy ágyrajáró, főként nőtlen munkásokat, hogy megkönnyítsék a lakbérfizetést. A háziak szobájának fő helyén faragott támlás ágyak terpeszkedtek. A súlyos gyári terítővel leterített asztalt egyszerű székek fogták közre. A fal mellett állt a nehéz, kétajtós szekrény. A nagy becsben tartott varrógéppel otthon készült a család ruháinak többsége. A szoba falán szentkép, a konyháén hímzett falvédő (háziáldás), festett tányérok. A konyhát a kredenc uralta. A fal mellé tették a hokedlit, esetleg a mosdóállványt a lavórral. A tűzhelyen készült meleg ételt fehérre festett, viaszkos vászonnal letakart asztalhoz ülve fogyasztották el.

A gyáripar mellett Újpesten megőrződött a kisipar és a kiskereskedelem is, amely sajátos arculatot kölcsönzött a településnek.
Elcsodálkozhatunk azon, hogy miként tudott fönnmaradni egymástól szinte kőhajításnyira több tucatnyi kiskocsma és vendéglő. A válasz egyszerű: egyrészt azért, mert a kocsmárosok és vendéglősök jellemzően többre becsülték a sűrű fillért a ritka forintnál; másrészt azért, mert az újpesti embereknek a tisztes munkával megkeresett pénzükből jutott szórakozásra is. Ünnepnaponként a jól kereső kispolgári és szakmunkás családok is megengedhették maguknak, hogy ünnepi ruhába öltözve a közeli kisvendéglőben ebédeljenek meg. A sárguló fényképeken tisztán látszik, hogy a sötét öltönyös, kaucsukgallérú, fehér inges, a mellényzsebében nemritkán ezüstórát viselő családfő feleségével és gyermekeivel költötte el az ebédjét. A környező asztaloknál – a Horvát-kertben, a Brunovszkynál vagy az Illik halászcsárdában – ismerős arcokat láthatott: az asztalosmestert, a fűszerest, a cipészt vagy a borbélyt. Ismerték egymást, hiszen mindannyian újpestiek voltak.
Középosztály férfitagjai, a kis- és középüzemek tulajdonosai, a városi tisztviselők, az újságírók vagy éppen a Könyves Kálmán Gimnázium tanárai szívesen látogatták az újpesti kávéházakat. Az újpesti napi- és hetilapokat, mert bizony akkoriban számos volt ilyen, a polgárok megrendelhették, vagy a kávéházakban elolvasva mindjárt meg is vitathatták a friss híreket.
A kávéház a férfiak társasági életének fontos színtere volt. A középosztálybeli polgárok étkezés után ültek be kedvenc kávéházukba, ahol ismerőseikkel, barátaikkal hosszasan beszélgethettek akár csak egy kávé vagy egy pohár szódavíz mellett. A várossá alakulás évében, 1907-ben kilenc kávéház működött Újpesten. Közöttük Blasz József kávéháza, az Árpád út 40.-ben, ahol minden este „Balogh Jóska kitűnő zenekara hangversenyezett”. A Blasz kávéház reggelig tartott nyitva fagylalt-, jegeskávé- és hidegbüfé-szolgáltatással. A kávéház szórakozó- és munkahely is volt, hiszen a lakás szűkössége vagy iroda híján üzleti megbeszéléseket is folytattak itt. A kávéházaknak nemcsak a biliárd, a kártya és a dominó volt elmaradhatatlan tartozéka, hanem a toll, a tinta és a papír is.


Az önszerveződő polgári társadalom

Újpest adózó polgárai joggal várták el, hogy a város mindenkori vezetői gondoskodjanak azokról a feltételekről, amelyek segítik-serkentik a település gazdasági életét, hogy olyan környezetet teremtsenek, amelyek – ahogyan manapság mondani szoktuk – élhetővé teszik a várost.
A város lakói ugyanakkor nemcsak kapni akartak, hanem adni is a településnek. Újpest nagypolgárai a vállalkozásaikból megszerzett haszonból a köz javára adakoztak. A legismertebb a Wolfner család példája. A hatalmas vagyonnal rendelkező bőrgyáros família nagy összegeket adományozott a városnak különféle célokra: iskolára, harangra és sok minden másra. A bőripar lényegében megszűnt Újpesten, de a Wolfnereket máig a legnagyobb tisztelettel emlegetik a városban.
A szociális érzékenység jó példája az Egyesült Izzó. Az első világháború éveiben támogatták a város hadiárváit és hadiözvegyeit. Aschner Lipót vezérigazgatósága idején fölépült a gyár kultúrháza, ahol színjátszó csoport, szimfonikus zenekar és üzemi könyvtár működött. Kivették a részüket az UTE stadion létrehozásából. A várost is szolgáló uszodát építettek a Duna parton. Bölcsődét, óvodát és orvosi rendelőt alakítottak ki. Azután fölépítették az „Izzó lakótelepet”.
Nem szabad megfeledkezni azokról a kispolgárokról, munkásemberekről, akik nehezen megkeresett pénzük vagy szabadidejük egy részét föláldozták a kisebb vagy nagyobb közösség javára. Szabókról, asztalosokról, kádárokról, órásokról, lakatosokról és társaikról van szó. Olyan emberekről, akik például az önkéntes mentőszolgálat vagy az önkéntes tűzoltóság kötelékében teljesítettek szolgálatot.
Számos újpesti gyülekezet hívei adományából építette föl, bővítette vagy éppen újította föl templomát, imaházát. Az újpesti iparosok, kereskedők székházat emeltek maguknak a Károlyi utcában. A szervezett munkások pénzéből emelték föl 1909-ben az Újpesti Munkásotthon. Az Újpesti Szülőház Egyesület tagjainak kezdeményezésére pedig fölépült a Szülőotthon 1928-ban.

A város fejlődése szinte töretlen volt a reformkori alapítástól kezdődően mintegy száz esztendeig. Az 1950-es évek Újpest esetében nemcsak a Rákosi-diktatúra megpróbáltatásaival jelentettek egyet, hanem azzal is, hogy az önálló várost kerületként tagozták be a főváros közigazgatási rendszerébe. 1956-ban a forradalom és szabadságharc idején az újpestiek ismét példát mutattak a hazafiságból. A Kádár-korszak szemhunyorítós, jövőtemésztő látszatvilágában a nagy lakótelep-építések idején Újpest arculata megváltozott, lakosságának összetétele átrendeződött.

A rendszerváltást követően a város polgárai ismét saját kezükbe vehették sorsuk irányítását.


Estók János, Újpest díszpolgára

 

Hozzászólások

 
0 #8 Eperfagyi 2010-11-27 19:30
Kint voltam a megnyitón, de egy szocialista képviselőt sem láttam, de még a fogadóórás csókos büfés környékén sem.
Eddig tartott az MSZP-s munka az újpestiekért?
Egyébként kétszer annyian jöttek el a hideg ellenére, mint a levitézlett komcsik alatt.
 
 
0 #7 trombita 2010-11-05 17:51
Hívjuk terünket a jövőben is csak egyszerűen Szent István térnek, mint eddig!
 
 
0 #6 Mudri István 2010-11-05 14:07
A főtér felújítására, a virágváros programra, a sétány építésekre gondoltam. Az országos politikát más fórumon javaslom megvitatni.
 
 
0 #5 nememszp 2010-11-04 13:06
Tényleg lenne mit átvenni a régiektől.
Nem burkolás után bontottak , mint az önkormányzatnál az épület szigetelésésnél . Nem vágták ki a fákat százával, és nem szerepeltek sokat, inkább tették a dolgukat.
 
 
0 #4 csodálkozó nagyi 2010-11-03 21:00
Nem értem Mudri Istvánt! Mi az, hogy a Trippon által felállított mérce????
Ki az a Trippon? Milyen mércét állított fel? A tömegbelövetés és az utána történő megfutamodásét? Hát hol él kedves István?
 
 
0 #3 Mudri István 2010-11-01 07:11
Kedves Estók tanár úr!

Köszönöm ezt a magas színvonalú áttekintést, magam is 20 éve újpesti vagyok! Sok új információt kaptam szeretett városomról!
Nemrég költöztem panelból egy 1890-es években épült ős-újpesti lakásba. Most már igazi újpestinek érzem magam! :-)
Régen még tudták az emberek, hogyan kell házat építeni... nem sajnálták az építőanyagot.

Remélem Wintermantel úr megfelel a Trippon Norbert által felállított magas mércének és folytatja a fejlesztéseket! Lehessen kimenni a Duna-partra!
És hagyják abba a zöldterület privatizálását, az erdőirtást, máshonnan fedezzék a költségeket!
Károlyi István nevéhez méltó polgármesterre van szükség.
 
 
0 #2 Eperfagyi 2010-09-10 14:38
A Főtér rendezvényeinek költségvetésébe talán belefért volna egy rövíd megemlékezés erről az évfordulóról is kedves Trippon úr.
A jövő polgármesteréne k kéne ismernie Újpest történetét is, nem csak a párt színét kellene forgatnia.
 
 
+1 #1 Szentesi Szabolcs 2010-09-03 16:29
Reméljük olyen sikeres lesz az eljövendő időszak ,mint amilyen volt hajdan Újpest a kiegyezést követő években!
 

Már nem lehet hozzászólni a cikkhez.