Névnap

Ma 2017. szeptember 24., vasárnap, Gellért és Mercédesz napja van. Holnap Eufrozina és Kende napja lesz.

Eseménynaptár

A naptárban fehér keretben szereplő napok jelölik az eseményeket
szeptember
H K Sz Cs P Sz V
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Hírlevél

Oldal ajánlás

Újpest Kártya

Újpest Kártya

Ismerje meg!

Széll Kálmán Terv: intézkedések az államadósság csökkentésére

Ki olvas minket?

Oldalainkat 88 vendég böngészi
A tények érdektelenek Nyomtatás E-mail
2011. január 14.

Lengyelországban küszöbön áll a parlamenti választás. Nem olyan hónapokat élnek a varsói politikusok, amikor az államigazgatási kiadások leépítésével, a nadrágszíj meghúzásával neki lehet futni egy sikeres kampánynak. A lengyel jobbközép kormány mégis rákényszerül arra, hogy hivatali idejének vége felé efféle kellemetlen kérdésekkel foglalkozzon.

 

Erre kötelezi az ország alkotmánya. A lengyel alaptörvény ugyanis előírja, hogy a GDP 54 százaléka fölé nem emelkedhet az állam adóssága. Mostanában pedig már ekörül járt az ország tartozása. A kormánynak emiatt már tavaly ősszel több forgatókönyvet kellett készítenie arról, hogy milyen lépésekkel őrizhető meg a pénzügyi egyensúly.

 

A lengyel példát nekünk is át kell vennünk – nem először vetette fel ennek szükségességét tegnap a magyar kormányfő. Orbán Viktor jelezte, személyesen kezdeményezi azt, hogy a magyar alkotmányba bekerüljön a varsóihoz hasonló passzus. Ha ez csakugyan megtörténik, az még öt költségvetési tanácsnál is hatásosabb eredménnyel járhat. Nem lesz apelláta, mellébeszélés: meghaladta az adósság az alkotmányos korlátot vagy sem? Erre az egy kérdésre kell válaszolnia az éppen aktuális kabinetnek. S ha igen, akkor megkerülhetetlen lesz a kiigazítás.

 

Egészen máshol tartanánk, ha a szocialisták is hasonló béklyóval kezdték volna meg 2002-ben a kormányzást. Ők azonban inkább az országra vertek bilincset az adósság folyamatos dagasztásával és az IMF-hitellel. A magas fordulaton járó állami osztogatásban igencsak érdekelt lobbikkal – s köztük a haverokkal – szembeszállni nem akaró balliberális kormányok egyik hitegetéstől a másik hazugságig lavírozták át magukat, akárhányszor a költségvetés rendbetételéről esett szó. Így volt ez fent is, így volt ez lent is – tegnap derült ki, hogy a Demszkyék által bevallott hiány többszörösére derült fény a főváros kasszájában. Ha pedig már nem volt menekvés, menetrendszerűen jöhettek a megszorítások, s ezek általában egyéni sorsokra, a magyar polgárok életére és boldogulására teljességgel érzéketlen, ennélfogva embertelen pénzelvonásokat jelentettek.

 

Azért kell ezt elismételni, mert miközben dübörög az új kormány által nyitott megannyi frontvonalon a nehéztüzérség, keveseknek tűnik fel, hogy ami a költségvetés rendbetétele körül most történik, az épp az ellentéte annak, ami az elmúlt nyolc évre volt jellemző. Miközben egy nevenincs cég a tíz legkockázatosabb ország közé sorolja hazánkat, és attól zeng a piac, hogy a magyar állampapír nem ér sokkal többet egy akármilyen bóvlinál, a nagy hangzavarban nem esik szó arról, hogy emberemlékezet óta először hagytunk magunk mögött egy olyan büdzsét, amelyiknél a hiány úgy alakult, ahogyan azt az év elején betervezték. Az sem érdekel senkit, hogy a tavalyi eredményt csak több száz milliárdos kiigazítással sikerült elérni, amiben az állami kiadások lefaragása is jelentős súllyal szerepelt.

 

Az, hogy azon kevés ország közé tartozunk, ahol jelentősen csökken idén az államadósság, és eléri az euró bevezetéséhez szükséges szintet a deficit? Vagy hogy újévtől jelentősen átszervezték a kormányhivatalokat, és máris több olyan lépésen vagyunk túl, amit Gyurcsányék évekig sem mertek megtenni? Csak e két tény nem kelthet elegendő bizalmat a tekintetben, hogy idén megvalósul az ország nagyobb kiadáscsökkenéssel járó átszervezése is? A kérdések adottak, de nem biztos, hogy foglalkoznunk kell a válasszal. Mert amit tennünk kell, azt magunkért kell végbevinnünk, nem a külföld elismeréséért. A saját büszkeségünkért és önbecsülésünkért.

 

 

(Nánási Tamás - mno.hu)

 

Már nem lehet hozzászólni a cikkhez.