Névnap

Ma 2017. november 25., szombat, Katalin napja van. Holnap Virág napja lesz.

Eseménynaptár

A naptárban fehér keretben szereplő napok jelölik az eseményeket
november
H K Sz Cs P Sz V
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Hírlevél

Oldal ajánlás

Újpest Kártya

Újpest Kártya

Ismerje meg!

Széll Kálmán Terv: intézkedések az államadósság csökkentésére

Ki olvas minket?

Oldalainkat 60 vendég böngészi
Ötvennyolc év elteltével sem felejtik Nyomtatás E-mail
2011. június 06.

Régóta nem múlik el úgy a nyárelő, hogy a Szalézi Szent Ferenc Társaság Don Bosco Szalézi Társasága ne hívná az újpestieket és a távolabbról érkezőket Sándor István szalézi testvérért és üldözött társaiért haláluk évfordulóján bemutatandó szentmisére. Az ötvennyolc évvel ezelőtti tragédia emléke ma is összehozza az embereket.

 

Sándor István és mártírtársai emlékezete

 

Régóta nem múlik el úgy a nyárelő, hogy a Szalézi Szent Ferenc Társaság Don Bosco Szalézi Társasága ne hívná az újpestieket és a távolabbról érkezőket Sándor István szalézi testvérért és üldözött társaiért haláluk évfordulóján bemutatandó szentmisére. Az ötvennyolc évvel ezelőtti tragédia emléke ma is összehozza az embereket. Élnek még a kor tanúi, itt van az emlékező középnemzedék, s jönnek a fiatalok, sőt a gyermekek. Hozzák a karonülőket, sőt a kisbabákat is. Június első vasárnapján ismét megtelt a Clarisseum. Az emlékezők között jelen volt az életének 98-ik évébe lépő Szánthó Klári néni. Emlékező beszédet mondott a Don Bosco szobornál elhelyezett emléktáblánál Wintermantel Zsolt polgármester. (A beszédet, teljes terjedelmében a polgármester Facebook oldalán találja.)

 

 

Szentmise az áldozatokért

 

A Clarisseum sokat látott kápolnájának öreg falai között június 4-én délelőtt ünnepi szentmisén idézték fel a mártírhalált halt Sándor István és társai emlékét. A szentmisén a hívek nagy szeretete által övezve P. Simon Joseph Manjooran Chummar SDB tartományfőnök, P. Havasi József SDB, korábbi tartományfőnök, valamint Sándor István szerzetes szülővárosából, Szolnokról érkező P.Máthé György SDB mutatott be szentmisét. (A P. pátert, azaz atyát jelent, az SDB , a Salesiani di Bosco, azaz Don Bosco Szaléziak rövidítésére utal. - a szerk.) Az oltáron nemzeti színű virágokból kötött csokrok jelezték a különleges alkalmat.

 

Megkondultak a harangok

 

Nem sokkal fél 11 után megkondultak a kápolna harangjai. A szentmisén jelenlévőkre Sándor István fiatalkori arcmása - a festmény a jelenlévő Somos Zsuzsa újpesti képzőművész ajándéka - nézett szembe. Az emelkedett hangulatú misén P. Havasi József szentbeszédében külön kitért arra, Sándor István és társai bátran kiálltak a hit mellett, s miközben a hatalom örült, hogy koholt vádak okán elítélhette őket, a börtönt túlélők kiszabadulásuk után is megőrizték hitüket, hűek maradtak Jézus Krisztushoz.

 

Az utolsó koncepciós perek egyike

 

A Sándor István vértanúságáról szóló feljegyzések,források- ezek között megemlítjük a Káposztásmegyeren szolgáló Tomka Ferenc atya: Halálra szántak, mégis élünk című könyvét, leszögezik: a szalézi testvért és társait az utolsó koncepciós perek egyikében ítélték el. Mindszenty József, Magyarország hercegprímás érseke koholt vádak alapján történt letartóztatása, majd egy koncepciós perben történt életfogytiglani börtönbüntetése után, 1950. június elsején megindult a vörös diktatúra támadása az egyházak, szerzetesrendek, rendházak ellen.

 

A szalézi atyák újpesti, Clarisseumnak nevezett intézetét, amely árva gyermekeket nevelt, a többi katolikus intézethez hasonlóan feloszlatta a diktatúra. Ebben az intézetben dolgozott Sándor István szalézi testvér, aki hűen a Szalézi Társaság apostoli céljához, az ifjúság oktatása és nevelése felé fordította figyelmét. Munkás és iparos fiatalok segítője volt. Sándor István a szerzetesrendek feloszlatása után gyári munkásként dolgozott. Rendszeresen összejárt volt diákjaival és azok barátaival a Clarisseumban, vagy magánlakáson. Sándor testvér atyai szeretettel törődött fiataljainak lelki gondjaival. Azok pedig tudatosan készültek arra, hogy az egyházüldöző diktatúra ellenére katolikus felnőttekké váljanak és másokat is segítsenek megmaradni hitükben.

 

Hitükhöz hűen

 

Az Árpád úton egy új kocsma nyílt, Pokol Csárda néven. Lépjen be a Pokolba! - írták a bejáratnál lévő táblára. A Clarisseumban a találkozóra érkező fiatalok vezetőjükkel együtt megállapították, hogy ez a hit kigúnyolása. A fiúk fekete szurokkal bekenték a táblát. A kocsma vezetői az ÁVH-hoz fordultak, akiket a nyomozókutyák a Clarisseumhoz vezettek. A kínzások hatására kitudódott a csoport többi tagjának a neve és a vezető szerzeteséi is. Bár a tartományfőnök rendtársaival előkészítette István testvér disszidálását, erre nem került sor. Készen állt a vértanúságra. A koholt, előre megfogalmazott vád az volt, hogy Sándor István fegyveres csoportot, összeesküvést szervezett az állam megdöntésére, "be akart épülni az állambiztonsági rendszerbe". A különféle, rájuk bizonyítandó vádak bevallására kínzásoknak vetették alá őket.

 

Sándor István - kötél általi halálos ítéletét - 1953. június 8-án, a pesti fogházban végrehajtották, majd a váci rabtemetőben nyert végső nyugalmat. Mindössze 39 éves volt.

 

Emléktábla a Clarisseum kertjében

 

A vértanúk - Antal János, Dániel Tibor, Ádám László, Sándor István, Bús János, Szitkey Károly és Varga Gy. Aladár nevét 1993 óta szerény márványtábla tábla őrzi a Clarisseum kertjében. A Don Bosco szobor előtt folytatódó június 5-i megemlékezésen dr. Balla János köszöntötte a jelenlévő szalézi atyákat és világi vendégeket, közöttük is az egyik elítélt nevelőt, Pokorni Jánost , továbbá az emlékbeszédet mondó Wintermantel Zsolot, Újpest polgármesterét. A Clarisseum hívei emlékeztettek arra, kiemeli ünnepségüket az a tény, hogy minderre egy nappal a Nemzeti Összetartozás Napját követően kerül sor. Megragadták az alkalmat, hogy személyesen is köszönetet mondjanak a város vezetőjének azért a nagylelkű és önzetlen önkormányzati támogatásért, amelynek eredményeként a Clarisseum épülete megújulhat. A felállványozott épület tövében zajlott az ünnepség további része is.

 

Közös ima a boldoggá avatásért - a Vatikán kedvező döntéséért

 

Elsőként Bíró Lóránt SDB plébános kormányzó, Újpest díszpolgára kérte a jelenlévőket közös imára Isten szolgája, Sándor István boldoggá avatásáért.

 

Öt évvel ezelőtt, P. Havasi József SDB, a magyarországi boldoggá avatások posztulátora - előkészítője - jelentette be a Clarisseumban Sándor István boldoggá avatásának kezdeményezését, amelyről a Vatikán döntését várják. A szaléziak szeretnék, ha a boldoggá avatás mihamarabb, de 2013-ig, a szaléziak magyarországi megtelepedésének századik évfordulójáig, feltétlenül meg is történne.

 

Újpest polgármesterének emlékező beszéde

 

Wintermantel Zsolt többek között arról szólt:

"Koholt vádak, besúgók, kínvallatás, ártatlanok bebörtönzése, meggyilkolása. Négy kötél általi halál, 133 év letöltendő szabadságvesztés. Nehéz belegondolni, hogy a szüleim életében a kommunista a diktatúra pokoli gépezete a mindennapi életben így működött.

 

Mi sem bizonyítja jobban, hogy az a rendszer igenis a Gonosz műve volt. Ki más retteg ily kétségbeesetten a leggyengébbektől, a legszelídebbektől, az ártatlanoktól. Ki más tombol, amikor a jóval találkozik, mint a Gonosz lélek?

Sándor István szalézi atya kivégzett, megkínzott, bebörtönzött társai magával a Gonosszal szálltak szembe bátran és szelíden. Ezért is szimbolikus jelentőségű számomra a történetük azon része, hogy az Árpád úton megnyitott új kocsma, a Pokol csárda buktatta le őket. A felirat, "lépjen be a Pokolba" a hitük megcsúfolását jelentette. Óhatatlanul összecseng egy másik mondattal: Lépjen be a pártba! A pártba, amelynek legfőbb ellensége a hit és a hitet terjesztő egyház volt, s mindazok, akik szelídséggel, szeretettel próbálták tartani a lelket, a reményt az emberekben, próbálták megőrizni, erősíteni a közösségeket, próbálták a pokoli időben is az ellenségnek is megbocsátást hirdető krisztusi tanítás követői és apostolai maradni." - emelte ki a szónok.

 

Majd így folytatta Wintermantel Zsolt: "A gonosz hatalma tehetetlenné válik, amikor azt látja, hogy a biztos halálbüntetés elől a szerzetes nem menekül el, pedig szeret élni és lenne lehetősége megmenekülni. A Pokol Csárda sehol, a kommunizmus összeomlott. A templom áll. A szalézi rend újra működik, és ha a Jóisten is úgy akarja, Sándor atyát hamarosan a boldoggá avatottak közt tarthatják számon, elsőként az újpesti vértanúk közül." - "Emelt fővel, isteni békével várta élete beteljesülését... Mégis azt hiszem, hogy itt van velünk, közöttünk, társaival együtt. Példájukkal erősítik a hitünket, és azt az örömhírt hirdetik, ami így szól: Halálra szántak, mégis élünk" - mondta befejezésül Wintermantel Zsolt polgármester.

 

Főhajtás és koszorúk

 

Koszorúk az emlékműnél

 

Az emlékbeszédet követően sokan hoztak virágot, koszorút az szobor talapzatára: elsőként Wintermantel Zsolt, az önkormányzat koszorúját helyezte el. Majd Hladony Sándor és Ozsváth Kálmán, a Clarisseum, illetve Clarisseum-közeli egyéni választókerületek fideszes önkormányzati képviselői, Szalma Botond a KDNP budapesti elnöke és az újpesti KDNP- szervezet vezetője, önkormányzati képviselő, családjával koszorúzott. Elhelyezték koszorújukat a nagycsaládosok: Kovács Csaba tanár úr és gyermekei, majd Palásti Mária és Zakariás Mária, a Rózsafűzér Társulat nevében, Kőrösiné Németh Ilona és Kőrösi Sándor a Gazdagréti templom képviseletében, Pozsonyi István és Pozsonyi Csilla a Clarisseum egyház nevében hajtott fejet. Dr. Hatvany Csaba professzor, a Németországi Magyar Szervezetek nevében, továbbá Hamza Éva és Fülöp Sarolta szalézi munkatársak koszorúztak.

 

A kegyeletes ünnepség után agapé vette kezdetét.

 

(ujpest.hu)

 

Emlékezés az újpesti vértanúkra - "Halálra szántak, mégis élünk"

 

Wintermantel Zsolt polgármester emlékező beszéde. Elhangzott 2011. június 5.-én, a Clarisseum kertjében, Sándor István szalézi szerzetes és üldözött társaiért tartott szentmisét követően.

 

Koholt vádak, besúgók, kínvallatás, ártatlanok bebörtönzése, meggyilkolása. Négy kötél általi halál, 133 év letöltendő szabadságvesztés. Nehéz belegondolnom, hogy a szüleim életében a kommunista diktatúra pokoli gépezete a mindennapi életben így működött.

 

Mi sem bizonyítja világosabban, hogy az a rendszer igenis a Gonosz műve volt. Ki más retteg ily kétségbeesetten a leggyengébbektől, a legszelídebbektől, az ártatlanok. Ki más tombol, amikor a jóval találkozik, mint a Gonosz lélek?

 

Sándor István szalézi atya és kivégzett, megkínzott, bebörtönzött társai magával a Gonosszal szálltak szembe bátran és szelíden. Ezért is szimbolikus jelentőségű számomra a történetük azon része, hogy az Árpád úton megnyitott új kocsma, a Pokol csárda buktatta le őket. A felirat, „Lépjen be a pokolba!” a hitük megcsúfolását jelentette. Óhatatlanul összecseng egy másik mondattal: Lépjen be a pártba!

 

A pártba, amelynek legfőbb ellensége a hit és hitet terjesztő egyház volt, és mindazok, akik szelídséggel, szeretettel próbálták tartani a lelket, a reményt az emberekben, próbálták megőrizni, erősíteni a közösségeket, próbáltak a pokoli időkben is az ellenségnek is megbocsátást hirdető krisztusi tanítás követői és apostolai maradni.

 

Őket gyűlölték legjobban a kommunisták. A szerzeteseket, apácákat, papokat, a hívőket, és a közösségeket. Mert érezték, hogy éppen a szeretet és megbocsátás ereje az, amit sose fognak tudni elpusztítani, akkor se, ha mindenkit megkínoznak, legyilkolnak, aki nem hajt fejet nekik.

 

A gonosz hatalma tehetetlenné válik, amikor azt látja, hogy a biztos halálbüntetés elől a szerzetes nem menekül el, pedig szeret élni, és lenne lehetősége megmenekülni.

 

A pokol csárda sehol, a kommunizmus összeomlott. A templom áll. A szalézi rend újra működik, és ha a Jóisten is úgy akarja, Sándor atyát hamarosan a boldoggá avatottak közt tarthatjuk számon, elsőként az újpesti vértanúk közül.

 

Sándor István mindvégig a krisztusi hit tanúja maradt. Sokszor brutálisan összeverték. De ő élete utolsó óráiban is a többi szenvedő társával vállalt sorsközösségben osztozott.

 

Nem futamodott meg a Sorsa elől. Rabtársai visszamaradt emlékei alapján: emelt fővel, Isteni békével várta élete beteljesülését.

 

A halálos ítéletet 1953. június 8-án, az esti órákban végrehajtották.

 

Mégis hiszem, hogy itt van velünk, közöttünk társaival együtt. Példájukkal erősítik a hitünket, és azt az örömhírt hirdetik, ami úgy szól: „Halálra szántak, mégis élünk”.

 

Már nem lehet hozzászólni a cikkhez.